2009. december 2., szerda

Salzkammergut a Sisi Baráti Körrel

2009. november 27-29. között 3 csodálatos napot töltöttem el a Salzkammergutban, a Sisi Baráti Kör által szervezett adventi kiruccanáson.
Párszor jártam már a Baráti Kör találkozóin, és 1-2 taggal egy ideje kapcsolatot is tartok, - én hivatalosan még nem vagyok tag. Ez az állapot januárban aztán végleg megváltozik!:)
A salzburgi tóvidéken is jártam már, és - bár még nem voltam mindenütt - az a véleményem, hogy ez a Világ legcsodálatosabb tájéka! Így aztán tripla örömmel és aggodalommal készülődtem. A legszebb vidék, Erzsébet-szerelem, Sisi Baráti Körben új ismeretségek... és vadiúj emberek!...
November 27-én, pénteken a Keleti Pályaudvar mellől, kényelmes busszal, kissé álmoskásan indultunk. Bevallom, a legelején bennem volt a félsz: miként is teremtek kapcsolatokat. Leendő szobatársamat alig fél órája ismertem, de igen rövid idő után rádöbbentem: minden rendben lesz!


Bad Ischl

Első komolyabb megállónk Bad Ischl-ben volt, ahol a Kaiservilla található. Sajnos ez most nem volt nyitva, mert a november az a hónap, amikor a takarítást, a felújítást, az átalakításokat végzik. Csalódást nem jelentett, mert előre számoltunk ezzel a ténnyel. Messziről azért lefotóztuk, íme:




Az egykori Ausztria Szállóban, ahol Sisi és Ferenc József eljegyzése zajlott, ma a Városi Múzeum működik. Itt egy kis Betlehem-kiállítást tekintettünk meg; és természetesen élveztük a történelmi miliőt, Erzsébetre emlékezve.
Annyira furcsa, borzongó érzés volt belegondolni, hogy a Mi kedvencünk, az akkor még kis Sisi itt indult el egykor azon az úton, amely először koravén asszonnyá, később a felelősség elől menekülő császárnévá, még később boldog királynévá, legvégül pedig zaklatottan kerengő halandóvá tette...
Itt mondta Neki Ludovika mama, hogy egy császárt nem kosarazunk ki.
Itt szembesült a ténnyel Nené, hogy mégsem Ő a kiválasztott; amiről és ami ellen bár egyik leány sem tehetett, egyikük számára sem nem lehetett könnyű dolog testvérként keresztülevickélni.
Itt omlott össze először Zsófia tervkészlete és döntési jogköre.
Itt dönött végre először önállóan Ferenc József.
És itt született meg az a Lény, Legenda, akinek emlékét Mi néhányan a mai napig szeretettel ápoljuk. Hiszen ha Sisi nem vált volna egy monarchia uralkodónéjává, akkor tán meg sem ismeri nevét az utókor.







Az épület bejárata meleltti két hatalmas fénykép, vagy inkább plakát, szintén az egykori rangos vendégekre, és az első találkozásra emlékezteti a mai kor turistáit. Meg kell mondjam, szép számmal akadtak, akik megálltak itt emlékezni, nézelődni.





Jó volt itt fényképezkedni.:)


Számomra a legnagyobb élmény Bad Ischlben mégsem ez, hanem egy olyan Erzsébet szobor felkeresése volt, ami egy magánház udvarán áll, és így jószerével ismeretlen a nagyközönség előtt, előttem is. A Baráti Kör néhány tagja már látta, így nyomukban haladva, hosszas hegymenet után megérkeztünk a célhoz, egy egész alakos, fehér Erzsébet-szoborhoz.







Az arca nem igazán élethű, de ez az élményből semmit nem vont le.:)


Pompás környezetben, egy igazán Erzsébethez méltó helyen: a hegyek gyűrűjében állították fel. Szerintem az Ő szabad lelke nagyon élvezné a kilátást.:)
A városkában sétálgatva lépten-nyomon
felbukkant Erzsébet alakja, emléke.
Hol egy adventi plakát, hol egy-egy kirakat
emlékeztetett a Királynéra, vagy családja egyéb tagjaira. Könyvek, CD-k, csokik, mindenféle. Mégsics annyi bóvli és kacat, mint Bécs ajándékboltjaiban, trafikjaiban. Amint az egész kisváros, így a kínálat is kifinomultabb, elegánsabb, mint a fővárosé.

2009. október 20., kedd

Szlovákiai kirándulás

Oláhpatak, Betlér



Az október 17-18-i hétvégén a Gödöllői Király Kastély Baráti Egyesületével szlovákiai utazásra indultunk, az Andrássyak nyomában. Számomra teljesen ismeretlen emberekkel utaztam együtt, és bevallom: eleinte aggódtam emiatt. De mint kiderült: a közös érdeklődési kör összeköt!:) Észrevétlenül és igen hamar megtaláltuk a közös nevezőt, és öröm volt hallgatni a különböző korosztály képviselőitől a rengeteg értékes információt.:)

Első nap az oláhpataki kúriát látogattuk meg, amely - feltételezhetően - Andrássy Gyula gróf szülőháza volt. A helyi polgármester igen kedvesen fogadott minket, és sok mindent mesélt a település történetéről.

Következő állomásunk volt számomra kirándulásunk fénypontja: a betléri Andrássy-kastély. Szlovák idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy Andrássy Gyula nem igazán szerette, sőt alig is ismerte ezt az épületet, mert csak néhányszor járt itt, akkor is csupán vadászatok alkalmával. Ezt őhelyette is sajnálom, (de sebaj, mindenki követhet el hibákat:)), hiszen egy csodálatosan otthonos, meleg hangulatú épületről van szó. Kívülről is elragadó, de belülről valóban szinte maga a csoda!
Már az utazás előtti tájékozódásom során is elbűvölt, de élőben még inkább lenyűgözött. Mindenütt faburkolat, gyönyörű drapériák, festmények, műtárgyak. És a sok műkincs dacára sem tünt élettelen múzeumnak, vagy rideg arisztokrata élettérnek az egész.
(Az alábbi képek egy szlovák weboldalról származnak, de hamarosan felkerülnek a saját fotóim is. Azok nem lesznek ennyire lenyűgözőek, ellenben igen szubjektívek.:)

Elsőként a fantasztikus lépcsőház


A gyönyörű szekrény, amit utazás előtt képes voltam kályhának nézni a fotók alapján.:)



És a kedvencem: a festmény, amelyen Andrássy Gyula Erzsébet válla fölé emeli a magyar Szent Koronát. Úgy vélem, mindkettejük életének meghatározó pillanata volt ez, és ezzel az aktussal (és NEM egy egyéb jellegűvel, miként azt a rossz nyelvek beszélik...) vonzalmukat, kapcsolatukat is megkoronázták. Ez a barátság, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, egészen Andrássy 1890-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Erzsébet akkor azt mondta: "Csak most tudom, mit veszítettem Andrássyban. Most első ízben érzem teljesen elhagyottnak magamat, minden tanácsadó és barát híján. Andrássy szelleme nem él tovább sem fiaiban, sem más emberben."


És akkor most az én fotóim:

Ez a látvány tárul az érkező szeme elé



A Könyvtár
A gyönyörű szoba a még gyönyörűbb folyosó felől

Szobabelső, szépen díszített falakkal


Andrássy Gyula lovon

Erzsébet egész alakos szobra

Grófi hálószoba

Kukkantás a színpompás kertbe

2009. március 24., kedd

Erzsébetes lap.hu oldal

2008-tól nehezebb felkerülni a Lap.hu hálózat népszerű oldalaira a katalógus profiljába vágó, leinformálható, minőségi cégeknek is. Új szerződési feltételeket, szigorú szabályokat vezetnek be, miközben a mintegy nyolcezer lap szerkesztői ingyen dolgoznak. Az újonnan webre kerülő cégek, vállalkozások természetszerűen szeretnék használni ezt a reklámfelületet, az egyes oldalak hossza azonban korlátozott a hatékonyság megőrzése miatt.
Az üzleti szférán kívül rengeteg más jellegű lap.hu oldal is működik, így természetesen Erzsébetről is összeállítottak egy lap.hu-oldalt, - miért pont róla ne tették volna? Ezeknek a tematikus oldalaknak a megléte véleményem szerint nem oszt/nem szoroz. Meghatározott mennyiségű link kerülhet fel rájuk, és alaposabban áttekintve őket látható, hogy még csak nem is a legrelevánsabb, legprofesszionálisabb oldalak közül válogat a szerkesztő. Némelyik link mögött egyszerűen csak egy nyúlfarknyi kis cikk, hír található. Ellenben kimaradnak a valóban alapos, összefoglaló, netán újdonságokat is felvonultató oldalak. Nyilván egyetlen embertől nem várható el, hogy betéve ismerje - az akár naponta változó tartalmú - összes Erzsébetes weboldalt. De úgy vélem, ha már ilyen összefoglalói szerkesztői munkára szánta el magát, akkor nem ártana időről időre meggyőződnie róla, hogy adott hivatkozás valóban létezik, él-e még. És bizonyos időközönként felülbírálni sem ártana, hogy valóban releváns információkat tartalmaznak-e ezek a hivatkozott doldalak.
Erzsébetről is több tucat hivatkozás található itt, a legkülönfélébb nyelveken, persze zömében magyarul. Nem igazán értem, hogy a "A Kiegyezéstől a Milleneumig: Sisi lelke lengi be" című szövegdobozt mi végből kellett létrehozni? Különösen az alá elhelyezett két link ismeretében.A régi Millenniumi Földalatti Vasút, Az Iparművészeti Múzeum .
Természetesen mindkettő nagyon fontos, jelentős vívmánya az adott kornak - de hogy miért kell ezt ennyire erőltetetten beerőszakolni a Sisi linkek közé, miközben a személyét érintő jóval hasznosabb linkek még csak véletlenül sem szerepelnek - azt sajnos nem értem.

2009. március 23., hétfő

Index-es Sissi fórum



Mint ahogy alább már említettem, egy nagyon nívós és információkban gazdag topicra bukkantam néhány évvel ezelőtt Erzsébet személyével kapcsolatosan az Index portál fórumai között, címe: Sissi császárné a színházban.
A névválasztás nem igazán sikeres, hiszen egyrészt helyesen "Sisi"-ként kell írni a nevet; másrészt színházi témákhoz nincs komoly kapcsolódása a topicnak - legfeljebb néhány, a Monarchiához köthető színpadi darab szokott terítékre kerülni.
A létrehozó védelmében hadd mondjam el, hogy az Index portál éppen nem működött valami fényesen a topic létrehozásának időpontjában. (Nem először, és azóta sem utoljára...)
Az említett fórum 2004.12.28-án indult, és jelenleg (2009. március 15-i állás szerint) immár a 7344. hozzászólásnál jár. Már a létrehozás napján megérkeztek az első hozzászólók, és 2005 tavaszán a regisztrált tagoknak a száma egyre gyarapodott.
Az idő előrehaladtál a rendszeres látogatókból egy Erzsébet királynéhoz valóban komolyan értő kis csapat állt össze. A tagok nagy része már 15-20 éve foglalkozik a császárné/királyné személyével, illetve annak szűkebb környezetével. Vannak olyan tagok, akik az egész Habsburg család története iránt komoly érdeklődést mutatnak, beleértve ebbe az akkor is állandóan változó politikai okokokat, összefüggéseket - egyszóval a korabeli történelmi hátteret. Mások kifejezetten "csak" Sisi iránt érdeklődnek.
Eleinte csak megfigyelőként voltam jelen e lelkes kis csapat életében, sokáig nem regisztráltam magam. Mikor ráakadtam a topicra, eleinte csak jóindulatúan legyintettem, hogy ugyan már, miféle új információkkal szolgálhatnának nekem, régi Erzsébet-rajongónak. 1990 óta gyűjtöm a királynéval kapcsolatos információkat, könyveket, dokumentumokat. De ahogy az egy éves fenállás alatt született hozzászólásokat visszaolvastam, megváltozott a véleményem. Egyre több új információval gazdagodtam. Rengeteg olyan könyvről, filmről olvastam itt, amelyekről korábban még csak nem is hallottam. Sosem látott fényképekre bukkantam. Olyan internetes weboldalak linkjeit helyezték el a topicban, amelyekkel szintén nem találkoztam addig még.
Az évek során aztán nem csak laikusok, de a Habsburg családdal komolyan, kutatói szinten foglalkozó személyek is megjelentek a hozzászólok között. Ilyen például Szabó Margit is, a hivatalosan is bejegyzett Sisi Baráti Kör titkára is. A hölgy jó néhány évig dolgozott különféle sajtóorgánumoknál, majd éveken keresztül a Gödöllői Királyi Kastély alkalmazásában állott, mint sajtószóvívő. Munkája alatt még alaposabban megismerhette kedvenc érdeklődési körét: a Habsburgok mindennapjait. E témában 4-5 könyvvel büszkélkedhet már, melyek mindegyik alapos, valós tényeken nyugvó munkának tekinthető.
Tudomásom szerint ez az Indexes topic volt az első Erzsébettel kapcsolatosan összeverbuválódott internetes közösség, akik személyes találkozót is szerveztek, és szerveznek (szervezünk) mind a mai napig belföldre és külföldre egyaránt.


Csapatunk az iwiw-en is regisztrált, ami segíti az új tagok velünk való megismerkedését, közelebb kerülését.

2009. március 22., vasárnap

Vatera-s különcségek

A Vatera nevezetű internetes oldal tulajdonképpen a hagyományos aukciók mintájára épül, leszámítva, hogy itt nem találkozik szemtől szembe eladó és vevő, mint a régimódi, tárcsás licitek alkalmával. (Természetesen nem akarom degradálni ez utóbbiakat, hiszen ezekenek az aukcióknak mind a mai napig megvan a sajátos, netes licitálással még csak össze sem hasonlítható, bűvös hangulatuk.)
Jómagam is többször vásároltam már a Vatera oldalon, és még soha semmiféle probléma nem merült fel. Akadnak olykor ritkaságok is, például tavaly sikerült szert tennem az Érdekes Újság című folyóiratnak azzal a számára, amely Ferenc József császár haláláról ad hírt. Az újságban természetesen Erzsébet királynéról is megemlékeznek, és jó pár olyan ritka felvétellel is találkoztam benne, amivel eddig máshol még soha. Ez egy különösen jónak mondható vétel volt, hiszen mindösszesen 250 FT-ért kellett licitálnom rá. Gyanítom, az eladó nem volt tudatában, hogy egy ilyen régi és ritka újságért ennek a többszörösét is nyugodtan elkérhette volna, a dokumentumnak szimplán már csak a korát tekintve is. Ő azonban egy, a régiségek birodalmában teljesen járatlan ember volt.


Baki a hagyományos antikváriumban

Ilyennel azonban (és ez a sajnálatosabb, bár számunkra persze szerencsésnek mondható) a hagyományos antikváriumokban is találkozhatunk. Az egyik belvárosi, VII. kerületi antikváriumban akadtam nemrégiben egy 1910-es években, még Ferenc József életében kiadott gót betűs kis könyvre, amely Erzsébet életéről számolt be nagyon szép és ízléses formában, elrendezésben. Attól tartok, az antikvárius itt sem volt tisztában az antik, ráadásul külföldi megjelenésű könyvek értékével - hiszen különben valószínűleg nem ajánlgatta volna mindösszesen 500 Ft-ért. Csak összehasonlítás végett: a www.antikvarium.hu internetes könyvaukción 2000 Ft-ért kinálták ugyanazon a héten, ugyanazt a könyvet. Az értékkülönbség ebben a nagyságrendben talán nem olyan jelentős; azonban negyedáron elkótyavetyélni egy könyvet az antikvárius részéről badarság volt.

Vatera-s könyvek, képeslapok

A Vatera oldalain általában jólismert, "egyendolgok" tünnek fel: könyvek, filmek, képeslapok. Vezeti a sort Hamann, Brigitte osztrák történésznő Erzsébet királyné című munkája, amely az 1930-as években megjelent első komolyabb lélegzetvételű könyv után hatalmas űrt pótolt, amikor a '80-as években megjelent előbb Bécsben, majd igen hamar Magyarországon is. Ez a könyv általában több kiadásban is fellelhető a Veterán, és ára a 400 Ft-os semmi kis értéktől egészen a több ezres magaslatokig húzódhat, az eladó kényétől-kedvétől függően. Furcsa, de valós tapasztalat, hogy a vevők sokszor a jóval drágább példányt vásárolják meg. A meglepő az, hogy nem azért, mert adott példány frisebb kiadású vagy jobb állapotú lenne; hanem egész egyszerűen azért, mert ahogy ráakadnaka keresett a műre a licitálható termékek listáján, azonmód rávetik magukat és vásárolnak. Nincs türelmük hozzá, vagy tudomásuk arról, hogy pár kattintással esetleg jóval olcsóbb példányhoz juthatnának.

Szintén gyakran találkozhatunk új kiadású képeslapokkal is; vagy régiekkel, amiket kuriozumként kínálnak, aranyáron. A gödöllői Erzsébet Parkban felállított Sisi szoborról az 1920-as években kiadott képeslapok például meglepően drágán, sokszor 2-3000 Ft-ért vannak felrakva, és a döbbenet, hogy el is kelnek. A jelenség azért érdekes, mert szinte minden héten több tucat ilyen áru kerül fel az oldalra, és az ember azt hinné, hogy ebből mostmár tényleg csak annak nincsen, akihet még nem vágták eőszakkal hozzá. És mégis...

Meglep az is, hogy az Erzsébet királyné emlékezet képeslapokon című (egyébként nagyon nívós) album, amely a magyarországi Erzsébet-emlékhelyeket mutatja be, még mindig el tud kelni 5-6000 Ft-ért, amihez ugye még a postaköltség is hozzájön, nem beszélve a gyakorlatlanabbaknál az utánvétről is. Miközben mind Budapesten, mind vidéken egyre több és több könyvesboltban 3-4000 Ft-ra leszállították az árát, tapasztalva, hogy a Gödöllői Királyi Kastély kissé túllőtt a célon az eredeti árszabás tekintetében.

Ugyanakkor meglep, hogy Zsigray Julianna Erzsébetről szóló - kissé romantikus - életrajzi regényének 1930-as és 1940-es évekbeli kiadásai, mindössze 1000 Ft-os kikiáltási áron bentmaradnak. Az ízléstelen, csiricsáré, rózsaszín borítójú 2000-es kiadás ezzel szemben ennek többszöröséért elkel. Hova lett a jóízlés, emberek? - teszem fel magamnak időnként a szomorú kérdést. Ha ezek a kötetek szerelmes regények lennének, a téma iránt érdeklődők pedig a lektűrirodalom hívei, akkor még érteném a helyzetet. De egy történelmi személyiség iránt érdekődő, annak életét betéve ismerő, a vele kapcsolatos emléktárgyakat komolyan gyűjtő "rajongó" miért az értéktelent vásárolja, ráadásul jóval magasabb áron, és nem a régi kiadású, igényes könyvet?
Vannak aztán állandó darabok is, amik jószerével sosem kelnek el, de újra és újra megjelennek a kínálatban. Ilyen Dániel Anna Erzsébet királyné - fiatal leányok számára című könyve, aminek szintén a régebbi kiadásai maradtak az eladó nyakán, gyönyörű kemény kötéstáblával, és korabeli, ritkaságszámba menő felvételekkel. A pöttyös sorozatban megjelent lányregény persze mind elkelt.


Árak

Az igazán régi és ritka (nem könyvművészeti szemszögből tipizálva) könyvek azért persze szerencsére mindig gazdára lelnek. Nemrégiben találkoztam egy olyan 1920-as évekbeli dokumentummal, amit én még 4500 Ft-ért vásároltam néhány évvel ezelőtt a Központi Antikváriumban, míg most 14.000 Ft-ért kínálják megvételre. Erzsébet királyné - írták a magyar nők címet viseli, és nagyon kis példányszámban jelent meg anno.

Hatalmas árdifferencia van azonban a most fent lévő ugyanazon kiadású könyvek közt is. Gábel Gyula: Erzsébet királyasszony emlékének című gyönyörű díszalbuma jelenleg 9000 Ft-ért és 35000 Ft-ért is kapható. (Remélem, ez esetben lesz annyira bölcs a leendő vevő, hogy végigpásztázza a teljes kínálatot.)
A legutóbbi időben megjelentek az úgymond tucatáruk is, mint pl. decoupage- vagy egyéb kézműves technikával készített dobozok, szalvétatartók, kulcstartók. Ezeket ma készítik a szemfüles, jó kézügyességgel megáldott árusok, és persze igyekeznek jó pénzért rásózni a Sisiért rajongó fanatikusokra, akik - főként lelkesedésük első szakaszában - lázasan vásárolják is, abban a hiszemben, hogy valami különlegességre tettek szert. Az ilyen és hasonló ajándéktárgyak különben nagyon kis bájosak, de jóformán minden zsibvásárban, kirakodóvásáron megvásárolhatóak. Arról nem is beszélve, hogy nagy részüket ennél sokkal szebb kivitelben maga a vevő is el tudná készíteni egy kis idő ráfordítással.


Kincsek a Vatera-n

Időnként azért valódi értékekre, kuriózumokra is lehet akadni:régi medálra, amelyet a királyné fényképe díszít; korabeli emléktárgyakra, amelyeket a halálakor adtak ki. Népszerű az Erzsébet királyné Szanatórium Sorsjegykölcsön, amely a maga korában nem volt ritka, de ma már nagyon kedves kis emléknek számít, hisz Erzsébet képmása díszíti, és anno számozott, limitált számban került piacra.

Vizitkártyák, kabinetfotók azonban nem ezen a magyar oldalon, hanem a német illetőségű ebay oldalakon lelhető fel, elsősorban persze osztrák területekről. Az oldalak használata - magától értetődően - idegen nyelvtudást igényel. A számlázás és a résztvevő személyek nyilvántartása és ellenőrzése jóval körültekintőbben zajlik, mint a Vatera esetében. Amíg a Vateráról akkor sem zárnak ki valakit, ha folyamatos negatív visszajelzés érkezik róla, csak fizesse a regisztrációs díjat :( - addig az ebay igen keményen fellép a csalókkal szemben. Rendőrségi eljárások lefolytatása sem kizárt, ha valakiről bebizonyosodik, hogy szándékosan megkárosított másokat az oldalon.

A vatera oldalhoz kapcsolódóan egyébként elmondható, hogy az Erzsébettel kapcsolatos termékek környékén szinte ugyanaz a szűk kis réteg gyűlik össze, akikkel a különféle Sisi-kiállításokon, programokon lehet találkozni. A személyes ismeretség pedig az Index "Sissi császárné a színházban" nevű topicjához kapcsolható. Hiszen - tudomásom szerint - ez volt az első Erzsébettel kapcsolatosan összeverbuválódott internetes közösség, akik személyes találkozót is szerveztek, és szerveznek (szervezünk) mind a mai napig.



Könyvbemutató - Erzsébet udvarhölgyének naplója

Festetics Mária grófnő Erzsébet egyik legkedvesebb udvarhölgye volt. Tudvalévő, hogy a császárné az 1860-as évek közepétől, amióta önbizalma a helyére zökkent, maga alakította ki saját belső környezetét, a bécsi udvar intrikáitól elzárva. Udvartartásának nagy része magyar volt, szemben az osztrák többséggel. Szerette a magyarokat, nyelvünket, hagyományainkat - és persze szeretett mindezzel borsot törni anyósa, Zsófia főhercegasszony orra alá.
De az elterjedő pletyka, miszerint csak ez indokolta magyarbarátságát, nem igaz!
1864-ben került mellé Ferenczy Ida, hivatalos címén mint "felolvasónő", a valóságban azonban a királyné örök bizalmasa és barátja. A kecskeméti kisnemesi származású leány sokat tett azért, hogy uralkodónéjához közelebb hozza hazáját. Személyesen ismerte Deák Ferencet, Andrássy Gyulát és környezetüket. Közvetítése révén Erzsébet is megismerte a magyar körülményeket, az elnyomatást, a levert szabadságharcot.
Nopcsa Ferenc báró volt sokáig Erzsébet főudvarmestere, aki az utazásoktól kezdve a ceremóniákig mindenre gonndal volt.
A sorban aztán rengeteg magyar megjelent még, köztük volt Festetics Mária is. A grófnő eleinte húzódzkodott elfogadni az állást a közismerten különc császárné mellett - később viszont örökké hálás volt Sorsának, amiért így alakult.
Több évtizeden keresztül szolgálta királynéját, s közben a házasságról, szerelemről is lemondott, csak hogy úrnője mellett maradhasson. (Férjezett asszony csak akkor lehetett udvari szolgálatban, ha a férje is ott vállalt állást.)
Ő volt az egyik olyan kiemelkedő társ, aki erőltetett túráiban a királyné mellett tudott maradni. Erzsébet valósággal száguldott gyalogtúráin, és ezt az udvarban bizony kevesen bírták követni. Mária közéjük tartozott.
A grófnő eddig csak részletekben megjelent visszaemlékezéseiből kiderül, hogy rendkívüli rajongással ragszkodott királynéjához, de ezzel együtt bizony a hibáit is felismerte. Mi több, meglátásait közölte Sisivel is, aki pedig hallgatván hű barátnőjére, gyakorta önmagába nézett beszélgetéseik után.

Mária német nyelven írta naplóját, magyarul időnként sajnos megbicsaklott.:(

Német nyelvű kézirata eddig a Széchényi Könyvtárban pihent (bárki számára hozzáférhetően), most azonban, hosszas üzleti adok-veszek után, megjelenik magyarul is. A szöveg gondozója, fordítja Tolnayné Kiss Mária, aki már eddig is több Erzsébet autográf-levélnek megjelentetője volt.
A könyv kizárólag a Budán és Gödöllőn írott naplórészleteket mutatja be.
Címe: "Egy udvarhölgy naplójából. Gr. Festetics Mária udvarhölgy naplója Budán és Gödöllőn papírra vetett részei".
Bemutatója a Gödöllői Királyi Kastély hagyományosan megrendezett Ibolya-napján, április 12-én, vasárnap lesz, 16 órakor, a Barokk Színházteremben. A bemutató nyilvános és ingyenes.

2009. március 18., szerda

Erzsébet költészete


Valószínűleg nem sokan tudnak róla, zömében csak a személye iránt komolyabban érdeklődők, hogy életének egy időszakában Erzsébet lelkesen verselt, és jó néhány költemény került ki a keze alól. Mesterének az 1856-ban eltávozott zsidó származású német költőt, Heinrich Heinét tartotta. Ez utóbbi, mármint a zsidó származás, Erzsébetet egyáltalában nem izgatta, és olyannyira ismerőjévé vált a német poétának, hogy amikor előkerült egy kézirat, amellyel kapcsolatban kérdéses volt, hogy valóban a költő tollából származik-e, szakértőnek Erzsébetet kérte fel a Heine alapítvány.
A királyné magánvagyonából adakozott is egy, a költőt ábrázoló szobor felállítására. Ez azonban már sok volt a zömében antiszemita beállítottságú Udvarnak, és "finoman" értesére adták a császárnénak, hogy jobban tenné, ha elállna ettől a szándékától.
Erzsébet kénytelen volt engedni, de magában ettől még ugyanúgy ragaszkodott Mesteréhez, később megismerkedett annak leányával is. Korfui palotájában, az Achilleionban pedig elkészíttette és felállíttatta saját, különbejáratú szobrát az imádott költőről.
Heine mintájára írta verseit, amelyek azonban irodalmi vonatkozásban nem érhettek fel annak szintjéhez.
Kordokumentumként, és elsősorban pedig Erzsébet lelkének, valódi személyiségének megsimeréséhez kiváló adalékul szolgálnak. Végigolvasva őket olyan érzésünk van, mintha Erzsébet egy naplót hagyott volna hátra az utókornak (ami sajnos nem történt meg egyébként), megörökítvén benne legszemélyesebb érzéseit, egész lelkivilágát.
Versei őszinték, szókimondóak voltak, és nem egyszer tartalmaztak gunyoros kritikai ítéletet saját környzetére, a Habsburg családra, és az egész Monarchiára nézvést - olykor nem is kendőzetlenül.
Éppen emiatt úgy végrendelkezett, hogy versei csak halála után 50 évvel kerülhetnek nyilvánosságra - hiszen addigra az azokban említett személyek sem lesznek már az élő sorában.
A költeményekből esetlegesen befolyó jövedelmet a Monarchia politikai üldüzöttjei között akarta szétosztatni. Aminek megvalósítása az 1950-es években már jószerivel megvalósíthatatlan feladatnak tünt.
Mindaddig azonban az osztrák-magyar császárné/királyné öccsére, Karl Theodor hercegre (tehát egy Wittelsbach-ra és nem Habsburg-ra) bízta a lepecsételt kazettát, amely versei nyomtatott változatát tartalmazta. Valamint meghagyta, hogy ezt 50 év elteltével családja Svájcba továbbítsa, az akkori szövetségi elnöknek, közreadás végett - ami már önmagában is jelzésértékű a tekintetben, hogy vajon mennyire bízhatott a Monarchia és intézményei lojalitásában...
Végezetül álljon itt egy költemény Erzsébet tollából, ami hűen tükrözi, mit is gondolt a császárné a reprezentációról és az életében folyamatosan jelenlévő nyilvánosságról.


A Bámészkodókhoz

Hagyjon e mindenféle nép,
Ej, békén s nyugton engem,
Hisz nyilván, mint ők, én is épp
Csak embernek születtem.

Mindjárt epeömlést kapok,
Ha megbámulnak többen;
Csigaházba bújnék legott,
Megpukkadnék dühömben.

S ha rámszegezi látcsövét
Bárki álnok, merészen:
Vessz, rút szerszám! - visítanék. -
A gazdád, az se éljen!

Hát mi dolog - sok, ami sok,
Elég ebből, nem játszom!
... És szamárfület mutatok,
S odatartom - a hátsóm.

/Tandori Dezső fordítása/

2009. március 9., hétfő

Erzsébet királyné Emlékév

A Gödöllői Királyi Kastély, mint az Erzsébet-kultusz magyarországi központja, 2007-ben hármas évfordulót ünnepelt a királynéval kapcsolatosan: koronázásának 140., első magyarországi látogatásának 150., születésének 170. évfordulója alkalmából. A három évfordulóhoz kapcsolt eseménysorozattal a Kastély egész évben figyelmet érdemlő, színes programok helyszíne volt.
Az emlékév kiemelkedő eseményei közé tartozott az Erzsébet királyné mítosza című időszaki kiállítás megnyitása. Csodálatos, egyedi relikviákat láthattunk itt. Ilyen volt pl. Erzsébet autográf végrendeletének egy részlete, amelyet magyar nyelven írt, és így szólt: "A fekete táskámat kell Idának a hogy megbeszéltük, halálom után felmetszeni. Értékeset nem tartalmaz, Érzsébet".
A fekete táska Erzsébettől elválaszthatatlan volt, személyes, lelkének fontos kincseit mindig magánál hordta benne. Mint halála után kiderült, összes versének nyomtatása is megtalálható volt itt - többek között. Ferenczy Ida, az egyik, vagy tán a leghűségesebb barát pedig maximálisan úrnője kívánságai szerint intézkedett.
Szintén ez alkalomból jelentette meg a Kastély Farkas Zsuzsa-Kaján Marianna-Kovács Éva: Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon című könyvét, (mely a magyarországi emlékhelyekről készült korabeli képeslapokat dolgozza fel érdekes információkkal kísérve) és a főként Erzsébet-portrékat tartalmazó reprint képeslapsorozatot (kissé talán a külföldi példát kopírozva).

Az emlékév egyik legnépszerűbb eseménye volt a hasonmásverseny, amelynek során 150 pályázó közül került megválasztásra a Gödöllői Kastély Királynője, Szabó Dóra . Az azóta megrendezésre kerülő eseményeken Ő, mint a királyné mai megtestesítője fogadja a vendégeket; mi több, időről időre audenciát is tart a kastély Dísztermében.

2009. február 26., csütörtök

Erzsébet Királyné Emlékmúzeum a Budai Várban





A királyné egykori magyar udvartartásának kezdeményezésére, 11 évvel Erzsébet halála után, személyével kapcsolatos önálló múzeum nyílt a Budai Várban, Erzsébet Királyné Emlékmúzeum néven. Fő szervezője a királyné régi felolvasónője, barátnője, Ferenczy Ida volt. Természetesen más főrangú személyek, sőt maga a császári/királyi ház is támogatta a kiállítás létrehozását.
Erzsébet leányai: Gizella és Mária Valéria a birtokukban lévő személyes emléktárgyak közül jó néhányat az alakuló múzeumnak adományoztak. Ferenc József pedig a saját lakosztályához
közeli termeket bocsátotta rendelkezésükre.




A múzeum élére dr. Szalay Imrét, a Nemzeti Múzeum igazgatóját állították, aki már az alapítás évében megjelentette az állandó kiállítás anyagának katalógusát.
A gyűjtemény jelentős része túlélte az I. világháborút, azonban a II. földindulás bombázásainak már nem tudtak ellenállni. Ami épen maradt, azt pedig ismeretlenek széthordták.
Akad azonban olyan is, ami megmenekült, és más múzeumban ma is megtekinthető. Ilyen pl. az a fekete ruha, amelyben a gyilkos merénylet érte a királynét 1898. szeptember 10-én Genfben.

2009. február 23., hétfő

Egy szolnoki gyűjtő kincsei








Sisi személyével,magyarországi kultuszával kapcsolatos kiállítást nyílt Szolnokon. A kiállított tárgyak nagy része a szervező, Tóth Andrásné Marika tulajdonát képezik. A rendkívül nyitott, szimpatikus rendezőnőnek tavaly már volt egy kisebb kiállítása az Erzsébet Királyné Emlékév kapcsán. Annak a Szolnok közeli Rákóczifalva Macimúzeuma adott otthont. Bár a helyszín kissé talán eldugott, és a nagyközönség előtt nem annyira ismert, mint a megyeszékhely - mégis elmondható, hogy hatalmas érdeklődés övezte már azt is.


A jelenlegi kiállítás a megyeszékhelyen található Aba-Novák Kulturális Központban került megrendezésre; az 5.Jász-Nagykun-Szolnok megyei Esküvői Kiállítással egy időben.
Az érdeklődés most még sokkal nagyobb volt, mint a tavalyi "előkiállításon". A 2009. február 7-i megnyitó olyan telt házzal zajlott, hogy a 400 fő befogadása csak 2 megnyitó megtartásával volt lehetséges.

Marika kiállítását a megnyitó utáni hétvégén csodáltuk meg. Erre a tárlatra saját gyűjteményén kívül a Sisi Baráti Kör elnökétől, Szabó Margittól is jó néhány relikviát kapott kölcsön. Valamint az Index internetes oldal "Sissi császárné a színházban" topic tagjainak emléktárgyai is szép számmal megjelentek.

Vannak itt festmények, fényképek, legyezők, Erzsébet képmásával díszített ajándéktárgyak a régmúltból és napjainkból.

A kiállítás végigvezet minket Erzsébet kora gyermekkorától kezdve, a magyarok iránti szeretet, a későbbi magány és kétségbeesés fázisain keresztül egészen Genfben történt, 1898-as erőszakos haláláig.
A szervező elsősorban nem korabeli dokumentumok bemutatására fókuszált, hanem a ma is népszerű császárné/királyné személyiségét, érdeklődési körét, és halála után kialakuló kultuszát igyekszik elénk varázsolni.
Akad azért kivétel is: Erzsébet egykori eredeti cipője a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann Múzeumból került a tárlóba, ahol is a kiállítás csúcspontjaként díszeleg.

Szintén rendkívül értékes, és a szegedi Móra Ferenc Múzeum Fekete Ház múzeumának nagyvonalúságát bizonyítja, hogy megcsodálhatjuk Erzsébet bronzzal borított vasszobrát, amely a mindennapokban a múzeum bejáratát őrzi.

A Jászberényben található Jász Múzeum pedig azt az eredeti, 1857-ben a jász bandériumnak ajándékozott zászlószalagot adta kölcsön, amelyet magától a királynétól kaptak ajándékba anno.