2009. március 24., kedd

Erzsébetes lap.hu oldal

2008-tól nehezebb felkerülni a Lap.hu hálózat népszerű oldalaira a katalógus profiljába vágó, leinformálható, minőségi cégeknek is. Új szerződési feltételeket, szigorú szabályokat vezetnek be, miközben a mintegy nyolcezer lap szerkesztői ingyen dolgoznak. Az újonnan webre kerülő cégek, vállalkozások természetszerűen szeretnék használni ezt a reklámfelületet, az egyes oldalak hossza azonban korlátozott a hatékonyság megőrzése miatt.
Az üzleti szférán kívül rengeteg más jellegű lap.hu oldal is működik, így természetesen Erzsébetről is összeállítottak egy lap.hu-oldalt, - miért pont róla ne tették volna? Ezeknek a tematikus oldalaknak a megléte véleményem szerint nem oszt/nem szoroz. Meghatározott mennyiségű link kerülhet fel rájuk, és alaposabban áttekintve őket látható, hogy még csak nem is a legrelevánsabb, legprofesszionálisabb oldalak közül válogat a szerkesztő. Némelyik link mögött egyszerűen csak egy nyúlfarknyi kis cikk, hír található. Ellenben kimaradnak a valóban alapos, összefoglaló, netán újdonságokat is felvonultató oldalak. Nyilván egyetlen embertől nem várható el, hogy betéve ismerje - az akár naponta változó tartalmú - összes Erzsébetes weboldalt. De úgy vélem, ha már ilyen összefoglalói szerkesztői munkára szánta el magát, akkor nem ártana időről időre meggyőződnie róla, hogy adott hivatkozás valóban létezik, él-e még. És bizonyos időközönként felülbírálni sem ártana, hogy valóban releváns információkat tartalmaznak-e ezek a hivatkozott doldalak.
Erzsébetről is több tucat hivatkozás található itt, a legkülönfélébb nyelveken, persze zömében magyarul. Nem igazán értem, hogy a "A Kiegyezéstől a Milleneumig: Sisi lelke lengi be" című szövegdobozt mi végből kellett létrehozni? Különösen az alá elhelyezett két link ismeretében.A régi Millenniumi Földalatti Vasút, Az Iparművészeti Múzeum .
Természetesen mindkettő nagyon fontos, jelentős vívmánya az adott kornak - de hogy miért kell ezt ennyire erőltetetten beerőszakolni a Sisi linkek közé, miközben a személyét érintő jóval hasznosabb linkek még csak véletlenül sem szerepelnek - azt sajnos nem értem.

2009. március 23., hétfő

Index-es Sissi fórum



Mint ahogy alább már említettem, egy nagyon nívós és információkban gazdag topicra bukkantam néhány évvel ezelőtt Erzsébet személyével kapcsolatosan az Index portál fórumai között, címe: Sissi császárné a színházban.
A névválasztás nem igazán sikeres, hiszen egyrészt helyesen "Sisi"-ként kell írni a nevet; másrészt színházi témákhoz nincs komoly kapcsolódása a topicnak - legfeljebb néhány, a Monarchiához köthető színpadi darab szokott terítékre kerülni.
A létrehozó védelmében hadd mondjam el, hogy az Index portál éppen nem működött valami fényesen a topic létrehozásának időpontjában. (Nem először, és azóta sem utoljára...)
Az említett fórum 2004.12.28-án indult, és jelenleg (2009. március 15-i állás szerint) immár a 7344. hozzászólásnál jár. Már a létrehozás napján megérkeztek az első hozzászólók, és 2005 tavaszán a regisztrált tagoknak a száma egyre gyarapodott.
Az idő előrehaladtál a rendszeres látogatókból egy Erzsébet királynéhoz valóban komolyan értő kis csapat állt össze. A tagok nagy része már 15-20 éve foglalkozik a császárné/királyné személyével, illetve annak szűkebb környezetével. Vannak olyan tagok, akik az egész Habsburg család története iránt komoly érdeklődést mutatnak, beleértve ebbe az akkor is állandóan változó politikai okokokat, összefüggéseket - egyszóval a korabeli történelmi hátteret. Mások kifejezetten "csak" Sisi iránt érdeklődnek.
Eleinte csak megfigyelőként voltam jelen e lelkes kis csapat életében, sokáig nem regisztráltam magam. Mikor ráakadtam a topicra, eleinte csak jóindulatúan legyintettem, hogy ugyan már, miféle új információkkal szolgálhatnának nekem, régi Erzsébet-rajongónak. 1990 óta gyűjtöm a királynéval kapcsolatos információkat, könyveket, dokumentumokat. De ahogy az egy éves fenállás alatt született hozzászólásokat visszaolvastam, megváltozott a véleményem. Egyre több új információval gazdagodtam. Rengeteg olyan könyvről, filmről olvastam itt, amelyekről korábban még csak nem is hallottam. Sosem látott fényképekre bukkantam. Olyan internetes weboldalak linkjeit helyezték el a topicban, amelyekkel szintén nem találkoztam addig még.
Az évek során aztán nem csak laikusok, de a Habsburg családdal komolyan, kutatói szinten foglalkozó személyek is megjelentek a hozzászólok között. Ilyen például Szabó Margit is, a hivatalosan is bejegyzett Sisi Baráti Kör titkára is. A hölgy jó néhány évig dolgozott különféle sajtóorgánumoknál, majd éveken keresztül a Gödöllői Királyi Kastély alkalmazásában állott, mint sajtószóvívő. Munkája alatt még alaposabban megismerhette kedvenc érdeklődési körét: a Habsburgok mindennapjait. E témában 4-5 könyvvel büszkélkedhet már, melyek mindegyik alapos, valós tényeken nyugvó munkának tekinthető.
Tudomásom szerint ez az Indexes topic volt az első Erzsébettel kapcsolatosan összeverbuválódott internetes közösség, akik személyes találkozót is szerveztek, és szerveznek (szervezünk) mind a mai napig belföldre és külföldre egyaránt.


Csapatunk az iwiw-en is regisztrált, ami segíti az új tagok velünk való megismerkedését, közelebb kerülését.

2009. március 22., vasárnap

Vatera-s különcségek

A Vatera nevezetű internetes oldal tulajdonképpen a hagyományos aukciók mintájára épül, leszámítva, hogy itt nem találkozik szemtől szembe eladó és vevő, mint a régimódi, tárcsás licitek alkalmával. (Természetesen nem akarom degradálni ez utóbbiakat, hiszen ezekenek az aukcióknak mind a mai napig megvan a sajátos, netes licitálással még csak össze sem hasonlítható, bűvös hangulatuk.)
Jómagam is többször vásároltam már a Vatera oldalon, és még soha semmiféle probléma nem merült fel. Akadnak olykor ritkaságok is, például tavaly sikerült szert tennem az Érdekes Újság című folyóiratnak azzal a számára, amely Ferenc József császár haláláról ad hírt. Az újságban természetesen Erzsébet királynéról is megemlékeznek, és jó pár olyan ritka felvétellel is találkoztam benne, amivel eddig máshol még soha. Ez egy különösen jónak mondható vétel volt, hiszen mindösszesen 250 FT-ért kellett licitálnom rá. Gyanítom, az eladó nem volt tudatában, hogy egy ilyen régi és ritka újságért ennek a többszörösét is nyugodtan elkérhette volna, a dokumentumnak szimplán már csak a korát tekintve is. Ő azonban egy, a régiségek birodalmában teljesen járatlan ember volt.


Baki a hagyományos antikváriumban

Ilyennel azonban (és ez a sajnálatosabb, bár számunkra persze szerencsésnek mondható) a hagyományos antikváriumokban is találkozhatunk. Az egyik belvárosi, VII. kerületi antikváriumban akadtam nemrégiben egy 1910-es években, még Ferenc József életében kiadott gót betűs kis könyvre, amely Erzsébet életéről számolt be nagyon szép és ízléses formában, elrendezésben. Attól tartok, az antikvárius itt sem volt tisztában az antik, ráadásul külföldi megjelenésű könyvek értékével - hiszen különben valószínűleg nem ajánlgatta volna mindösszesen 500 Ft-ért. Csak összehasonlítás végett: a www.antikvarium.hu internetes könyvaukción 2000 Ft-ért kinálták ugyanazon a héten, ugyanazt a könyvet. Az értékkülönbség ebben a nagyságrendben talán nem olyan jelentős; azonban negyedáron elkótyavetyélni egy könyvet az antikvárius részéről badarság volt.

Vatera-s könyvek, képeslapok

A Vatera oldalain általában jólismert, "egyendolgok" tünnek fel: könyvek, filmek, képeslapok. Vezeti a sort Hamann, Brigitte osztrák történésznő Erzsébet királyné című munkája, amely az 1930-as években megjelent első komolyabb lélegzetvételű könyv után hatalmas űrt pótolt, amikor a '80-as években megjelent előbb Bécsben, majd igen hamar Magyarországon is. Ez a könyv általában több kiadásban is fellelhető a Veterán, és ára a 400 Ft-os semmi kis értéktől egészen a több ezres magaslatokig húzódhat, az eladó kényétől-kedvétől függően. Furcsa, de valós tapasztalat, hogy a vevők sokszor a jóval drágább példányt vásárolják meg. A meglepő az, hogy nem azért, mert adott példány frisebb kiadású vagy jobb állapotú lenne; hanem egész egyszerűen azért, mert ahogy ráakadnaka keresett a műre a licitálható termékek listáján, azonmód rávetik magukat és vásárolnak. Nincs türelmük hozzá, vagy tudomásuk arról, hogy pár kattintással esetleg jóval olcsóbb példányhoz juthatnának.

Szintén gyakran találkozhatunk új kiadású képeslapokkal is; vagy régiekkel, amiket kuriozumként kínálnak, aranyáron. A gödöllői Erzsébet Parkban felállított Sisi szoborról az 1920-as években kiadott képeslapok például meglepően drágán, sokszor 2-3000 Ft-ért vannak felrakva, és a döbbenet, hogy el is kelnek. A jelenség azért érdekes, mert szinte minden héten több tucat ilyen áru kerül fel az oldalra, és az ember azt hinné, hogy ebből mostmár tényleg csak annak nincsen, akihet még nem vágták eőszakkal hozzá. És mégis...

Meglep az is, hogy az Erzsébet királyné emlékezet képeslapokon című (egyébként nagyon nívós) album, amely a magyarországi Erzsébet-emlékhelyeket mutatja be, még mindig el tud kelni 5-6000 Ft-ért, amihez ugye még a postaköltség is hozzájön, nem beszélve a gyakorlatlanabbaknál az utánvétről is. Miközben mind Budapesten, mind vidéken egyre több és több könyvesboltban 3-4000 Ft-ra leszállították az árát, tapasztalva, hogy a Gödöllői Királyi Kastély kissé túllőtt a célon az eredeti árszabás tekintetében.

Ugyanakkor meglep, hogy Zsigray Julianna Erzsébetről szóló - kissé romantikus - életrajzi regényének 1930-as és 1940-es évekbeli kiadásai, mindössze 1000 Ft-os kikiáltási áron bentmaradnak. Az ízléstelen, csiricsáré, rózsaszín borítójú 2000-es kiadás ezzel szemben ennek többszöröséért elkel. Hova lett a jóízlés, emberek? - teszem fel magamnak időnként a szomorú kérdést. Ha ezek a kötetek szerelmes regények lennének, a téma iránt érdeklődők pedig a lektűrirodalom hívei, akkor még érteném a helyzetet. De egy történelmi személyiség iránt érdekődő, annak életét betéve ismerő, a vele kapcsolatos emléktárgyakat komolyan gyűjtő "rajongó" miért az értéktelent vásárolja, ráadásul jóval magasabb áron, és nem a régi kiadású, igényes könyvet?
Vannak aztán állandó darabok is, amik jószerével sosem kelnek el, de újra és újra megjelennek a kínálatban. Ilyen Dániel Anna Erzsébet királyné - fiatal leányok számára című könyve, aminek szintén a régebbi kiadásai maradtak az eladó nyakán, gyönyörű kemény kötéstáblával, és korabeli, ritkaságszámba menő felvételekkel. A pöttyös sorozatban megjelent lányregény persze mind elkelt.


Árak

Az igazán régi és ritka (nem könyvművészeti szemszögből tipizálva) könyvek azért persze szerencsére mindig gazdára lelnek. Nemrégiben találkoztam egy olyan 1920-as évekbeli dokumentummal, amit én még 4500 Ft-ért vásároltam néhány évvel ezelőtt a Központi Antikváriumban, míg most 14.000 Ft-ért kínálják megvételre. Erzsébet királyné - írták a magyar nők címet viseli, és nagyon kis példányszámban jelent meg anno.

Hatalmas árdifferencia van azonban a most fent lévő ugyanazon kiadású könyvek közt is. Gábel Gyula: Erzsébet királyasszony emlékének című gyönyörű díszalbuma jelenleg 9000 Ft-ért és 35000 Ft-ért is kapható. (Remélem, ez esetben lesz annyira bölcs a leendő vevő, hogy végigpásztázza a teljes kínálatot.)
A legutóbbi időben megjelentek az úgymond tucatáruk is, mint pl. decoupage- vagy egyéb kézműves technikával készített dobozok, szalvétatartók, kulcstartók. Ezeket ma készítik a szemfüles, jó kézügyességgel megáldott árusok, és persze igyekeznek jó pénzért rásózni a Sisiért rajongó fanatikusokra, akik - főként lelkesedésük első szakaszában - lázasan vásárolják is, abban a hiszemben, hogy valami különlegességre tettek szert. Az ilyen és hasonló ajándéktárgyak különben nagyon kis bájosak, de jóformán minden zsibvásárban, kirakodóvásáron megvásárolhatóak. Arról nem is beszélve, hogy nagy részüket ennél sokkal szebb kivitelben maga a vevő is el tudná készíteni egy kis idő ráfordítással.


Kincsek a Vatera-n

Időnként azért valódi értékekre, kuriózumokra is lehet akadni:régi medálra, amelyet a királyné fényképe díszít; korabeli emléktárgyakra, amelyeket a halálakor adtak ki. Népszerű az Erzsébet királyné Szanatórium Sorsjegykölcsön, amely a maga korában nem volt ritka, de ma már nagyon kedves kis emléknek számít, hisz Erzsébet képmása díszíti, és anno számozott, limitált számban került piacra.

Vizitkártyák, kabinetfotók azonban nem ezen a magyar oldalon, hanem a német illetőségű ebay oldalakon lelhető fel, elsősorban persze osztrák területekről. Az oldalak használata - magától értetődően - idegen nyelvtudást igényel. A számlázás és a résztvevő személyek nyilvántartása és ellenőrzése jóval körültekintőbben zajlik, mint a Vatera esetében. Amíg a Vateráról akkor sem zárnak ki valakit, ha folyamatos negatív visszajelzés érkezik róla, csak fizesse a regisztrációs díjat :( - addig az ebay igen keményen fellép a csalókkal szemben. Rendőrségi eljárások lefolytatása sem kizárt, ha valakiről bebizonyosodik, hogy szándékosan megkárosított másokat az oldalon.

A vatera oldalhoz kapcsolódóan egyébként elmondható, hogy az Erzsébettel kapcsolatos termékek környékén szinte ugyanaz a szűk kis réteg gyűlik össze, akikkel a különféle Sisi-kiállításokon, programokon lehet találkozni. A személyes ismeretség pedig az Index "Sissi császárné a színházban" nevű topicjához kapcsolható. Hiszen - tudomásom szerint - ez volt az első Erzsébettel kapcsolatosan összeverbuválódott internetes közösség, akik személyes találkozót is szerveztek, és szerveznek (szervezünk) mind a mai napig.



Könyvbemutató - Erzsébet udvarhölgyének naplója

Festetics Mária grófnő Erzsébet egyik legkedvesebb udvarhölgye volt. Tudvalévő, hogy a császárné az 1860-as évek közepétől, amióta önbizalma a helyére zökkent, maga alakította ki saját belső környezetét, a bécsi udvar intrikáitól elzárva. Udvartartásának nagy része magyar volt, szemben az osztrák többséggel. Szerette a magyarokat, nyelvünket, hagyományainkat - és persze szeretett mindezzel borsot törni anyósa, Zsófia főhercegasszony orra alá.
De az elterjedő pletyka, miszerint csak ez indokolta magyarbarátságát, nem igaz!
1864-ben került mellé Ferenczy Ida, hivatalos címén mint "felolvasónő", a valóságban azonban a királyné örök bizalmasa és barátja. A kecskeméti kisnemesi származású leány sokat tett azért, hogy uralkodónéjához közelebb hozza hazáját. Személyesen ismerte Deák Ferencet, Andrássy Gyulát és környezetüket. Közvetítése révén Erzsébet is megismerte a magyar körülményeket, az elnyomatást, a levert szabadságharcot.
Nopcsa Ferenc báró volt sokáig Erzsébet főudvarmestere, aki az utazásoktól kezdve a ceremóniákig mindenre gonndal volt.
A sorban aztán rengeteg magyar megjelent még, köztük volt Festetics Mária is. A grófnő eleinte húzódzkodott elfogadni az állást a közismerten különc császárné mellett - később viszont örökké hálás volt Sorsának, amiért így alakult.
Több évtizeden keresztül szolgálta királynéját, s közben a házasságról, szerelemről is lemondott, csak hogy úrnője mellett maradhasson. (Férjezett asszony csak akkor lehetett udvari szolgálatban, ha a férje is ott vállalt állást.)
Ő volt az egyik olyan kiemelkedő társ, aki erőltetett túráiban a királyné mellett tudott maradni. Erzsébet valósággal száguldott gyalogtúráin, és ezt az udvarban bizony kevesen bírták követni. Mária közéjük tartozott.
A grófnő eddig csak részletekben megjelent visszaemlékezéseiből kiderül, hogy rendkívüli rajongással ragszkodott királynéjához, de ezzel együtt bizony a hibáit is felismerte. Mi több, meglátásait közölte Sisivel is, aki pedig hallgatván hű barátnőjére, gyakorta önmagába nézett beszélgetéseik után.

Mária német nyelven írta naplóját, magyarul időnként sajnos megbicsaklott.:(

Német nyelvű kézirata eddig a Széchényi Könyvtárban pihent (bárki számára hozzáférhetően), most azonban, hosszas üzleti adok-veszek után, megjelenik magyarul is. A szöveg gondozója, fordítja Tolnayné Kiss Mária, aki már eddig is több Erzsébet autográf-levélnek megjelentetője volt.
A könyv kizárólag a Budán és Gödöllőn írott naplórészleteket mutatja be.
Címe: "Egy udvarhölgy naplójából. Gr. Festetics Mária udvarhölgy naplója Budán és Gödöllőn papírra vetett részei".
Bemutatója a Gödöllői Királyi Kastély hagyományosan megrendezett Ibolya-napján, április 12-én, vasárnap lesz, 16 órakor, a Barokk Színházteremben. A bemutató nyilvános és ingyenes.

2009. március 18., szerda

Erzsébet költészete


Valószínűleg nem sokan tudnak róla, zömében csak a személye iránt komolyabban érdeklődők, hogy életének egy időszakában Erzsébet lelkesen verselt, és jó néhány költemény került ki a keze alól. Mesterének az 1856-ban eltávozott zsidó származású német költőt, Heinrich Heinét tartotta. Ez utóbbi, mármint a zsidó származás, Erzsébetet egyáltalában nem izgatta, és olyannyira ismerőjévé vált a német poétának, hogy amikor előkerült egy kézirat, amellyel kapcsolatban kérdéses volt, hogy valóban a költő tollából származik-e, szakértőnek Erzsébetet kérte fel a Heine alapítvány.
A királyné magánvagyonából adakozott is egy, a költőt ábrázoló szobor felállítására. Ez azonban már sok volt a zömében antiszemita beállítottságú Udvarnak, és "finoman" értesére adták a császárnénak, hogy jobban tenné, ha elállna ettől a szándékától.
Erzsébet kénytelen volt engedni, de magában ettől még ugyanúgy ragaszkodott Mesteréhez, később megismerkedett annak leányával is. Korfui palotájában, az Achilleionban pedig elkészíttette és felállíttatta saját, különbejáratú szobrát az imádott költőről.
Heine mintájára írta verseit, amelyek azonban irodalmi vonatkozásban nem érhettek fel annak szintjéhez.
Kordokumentumként, és elsősorban pedig Erzsébet lelkének, valódi személyiségének megsimeréséhez kiváló adalékul szolgálnak. Végigolvasva őket olyan érzésünk van, mintha Erzsébet egy naplót hagyott volna hátra az utókornak (ami sajnos nem történt meg egyébként), megörökítvén benne legszemélyesebb érzéseit, egész lelkivilágát.
Versei őszinték, szókimondóak voltak, és nem egyszer tartalmaztak gunyoros kritikai ítéletet saját környzetére, a Habsburg családra, és az egész Monarchiára nézvést - olykor nem is kendőzetlenül.
Éppen emiatt úgy végrendelkezett, hogy versei csak halála után 50 évvel kerülhetnek nyilvánosságra - hiszen addigra az azokban említett személyek sem lesznek már az élő sorában.
A költeményekből esetlegesen befolyó jövedelmet a Monarchia politikai üldüzöttjei között akarta szétosztatni. Aminek megvalósítása az 1950-es években már jószerivel megvalósíthatatlan feladatnak tünt.
Mindaddig azonban az osztrák-magyar császárné/királyné öccsére, Karl Theodor hercegre (tehát egy Wittelsbach-ra és nem Habsburg-ra) bízta a lepecsételt kazettát, amely versei nyomtatott változatát tartalmazta. Valamint meghagyta, hogy ezt 50 év elteltével családja Svájcba továbbítsa, az akkori szövetségi elnöknek, közreadás végett - ami már önmagában is jelzésértékű a tekintetben, hogy vajon mennyire bízhatott a Monarchia és intézményei lojalitásában...
Végezetül álljon itt egy költemény Erzsébet tollából, ami hűen tükrözi, mit is gondolt a császárné a reprezentációról és az életében folyamatosan jelenlévő nyilvánosságról.


A Bámészkodókhoz

Hagyjon e mindenféle nép,
Ej, békén s nyugton engem,
Hisz nyilván, mint ők, én is épp
Csak embernek születtem.

Mindjárt epeömlést kapok,
Ha megbámulnak többen;
Csigaházba bújnék legott,
Megpukkadnék dühömben.

S ha rámszegezi látcsövét
Bárki álnok, merészen:
Vessz, rút szerszám! - visítanék. -
A gazdád, az se éljen!

Hát mi dolog - sok, ami sok,
Elég ebből, nem játszom!
... És szamárfület mutatok,
S odatartom - a hátsóm.

/Tandori Dezső fordítása/

2009. március 9., hétfő

Erzsébet királyné Emlékév

A Gödöllői Királyi Kastély, mint az Erzsébet-kultusz magyarországi központja, 2007-ben hármas évfordulót ünnepelt a királynéval kapcsolatosan: koronázásának 140., első magyarországi látogatásának 150., születésének 170. évfordulója alkalmából. A három évfordulóhoz kapcsolt eseménysorozattal a Kastély egész évben figyelmet érdemlő, színes programok helyszíne volt.
Az emlékév kiemelkedő eseményei közé tartozott az Erzsébet királyné mítosza című időszaki kiállítás megnyitása. Csodálatos, egyedi relikviákat láthattunk itt. Ilyen volt pl. Erzsébet autográf végrendeletének egy részlete, amelyet magyar nyelven írt, és így szólt: "A fekete táskámat kell Idának a hogy megbeszéltük, halálom után felmetszeni. Értékeset nem tartalmaz, Érzsébet".
A fekete táska Erzsébettől elválaszthatatlan volt, személyes, lelkének fontos kincseit mindig magánál hordta benne. Mint halála után kiderült, összes versének nyomtatása is megtalálható volt itt - többek között. Ferenczy Ida, az egyik, vagy tán a leghűségesebb barát pedig maximálisan úrnője kívánságai szerint intézkedett.
Szintén ez alkalomból jelentette meg a Kastély Farkas Zsuzsa-Kaján Marianna-Kovács Éva: Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon című könyvét, (mely a magyarországi emlékhelyekről készült korabeli képeslapokat dolgozza fel érdekes információkkal kísérve) és a főként Erzsébet-portrékat tartalmazó reprint képeslapsorozatot (kissé talán a külföldi példát kopírozva).

Az emlékév egyik legnépszerűbb eseménye volt a hasonmásverseny, amelynek során 150 pályázó közül került megválasztásra a Gödöllői Kastély Királynője, Szabó Dóra . Az azóta megrendezésre kerülő eseményeken Ő, mint a királyné mai megtestesítője fogadja a vendégeket; mi több, időről időre audenciát is tart a kastély Dísztermében.