2009. október 20., kedd

Szlovákiai kirándulás

Oláhpatak, Betlér



Az október 17-18-i hétvégén a Gödöllői Király Kastély Baráti Egyesületével szlovákiai utazásra indultunk, az Andrássyak nyomában. Számomra teljesen ismeretlen emberekkel utaztam együtt, és bevallom: eleinte aggódtam emiatt. De mint kiderült: a közös érdeklődési kör összeköt!:) Észrevétlenül és igen hamar megtaláltuk a közös nevezőt, és öröm volt hallgatni a különböző korosztály képviselőitől a rengeteg értékes információt.:)

Első nap az oláhpataki kúriát látogattuk meg, amely - feltételezhetően - Andrássy Gyula gróf szülőháza volt. A helyi polgármester igen kedvesen fogadott minket, és sok mindent mesélt a település történetéről.

Következő állomásunk volt számomra kirándulásunk fénypontja: a betléri Andrássy-kastély. Szlovák idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy Andrássy Gyula nem igazán szerette, sőt alig is ismerte ezt az épületet, mert csak néhányszor járt itt, akkor is csupán vadászatok alkalmával. Ezt őhelyette is sajnálom, (de sebaj, mindenki követhet el hibákat:)), hiszen egy csodálatosan otthonos, meleg hangulatú épületről van szó. Kívülről is elragadó, de belülről valóban szinte maga a csoda!
Már az utazás előtti tájékozódásom során is elbűvölt, de élőben még inkább lenyűgözött. Mindenütt faburkolat, gyönyörű drapériák, festmények, műtárgyak. És a sok műkincs dacára sem tünt élettelen múzeumnak, vagy rideg arisztokrata élettérnek az egész.
(Az alábbi képek egy szlovák weboldalról származnak, de hamarosan felkerülnek a saját fotóim is. Azok nem lesznek ennyire lenyűgözőek, ellenben igen szubjektívek.:)

Elsőként a fantasztikus lépcsőház


A gyönyörű szekrény, amit utazás előtt képes voltam kályhának nézni a fotók alapján.:)



És a kedvencem: a festmény, amelyen Andrássy Gyula Erzsébet válla fölé emeli a magyar Szent Koronát. Úgy vélem, mindkettejük életének meghatározó pillanata volt ez, és ezzel az aktussal (és NEM egy egyéb jellegűvel, miként azt a rossz nyelvek beszélik...) vonzalmukat, kapcsolatukat is megkoronázták. Ez a barátság, kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, egészen Andrássy 1890-ben bekövetkezett haláláig megmaradt. Erzsébet akkor azt mondta: "Csak most tudom, mit veszítettem Andrássyban. Most első ízben érzem teljesen elhagyottnak magamat, minden tanácsadó és barát híján. Andrássy szelleme nem él tovább sem fiaiban, sem más emberben."


És akkor most az én fotóim:

Ez a látvány tárul az érkező szeme elé



A Könyvtár
A gyönyörű szoba a még gyönyörűbb folyosó felől

Szobabelső, szépen díszített falakkal


Andrássy Gyula lovon

Erzsébet egész alakos szobra

Grófi hálószoba

Kukkantás a színpompás kertbe