2016. január 31., vasárnap

Mayerling, 1889. január 30. Rudolf halála


Tegnap volt Rudolf trónörökös halálának 127. évfordulója.

Aki az Erzsébet témával foglalkozik, óhatatlanul belebotlik Rudolf élettörténetének alakulásába is.
Brigitte Hamann, a ma leghitelesebbnek tartott Erzsébet életrajzíró pedig pont fordítva érkezett a ringbe: Rudolf élettörténetét kutatta, és ettől természetesen elválaszthatatlan volt az édesanya: Erzsébet császárné alakja is.



(Képek forrása: www.moly.hu)

Sokat olvashattunk már arról, hogy Zsófia főhercegnő szigorú nevelési elvei miatt miként vették el Sisitől a császári gyermekeket, és hogyan rokkant ebbe bele lelkileg az édesanya, de még inkább a fia.

(Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek)
Zsófiának ikertestvére is volt, igen! Azért Sisinek sem volt fenékig tejfel az élete.:)


Sajnos, miután pozitívan mégis beleavatkozott a nevelésbe, Sisi ismét elfordult a fiától.
Nem ismerhetjük a pontos családi emberközi viszonyokat, de az biztos, hogy Erzsébet csak egy rövid ideig foglalkozott behatóan Rudolf nevelésével - azután vagy beleunt, vagy más egyéb történt. De a lényeg, hogy a fiatal gyermeket ismét magára hagyta Ő is, és mások is.

Közvetlen bizalmasa nevelője, Latour volt, aki egymagában hiába próbálta a nagykorúvá váló ifjút visszafogni, különösen, hogy ekkortól Rudolf új udvartartást kapott. Többé nem volt senki, aki igyekezett volna eltiltani a saját vesztébe rohanó fiatalembert az ivászatoktól, tivornyáktól, drogoktól, prostituáltaktól.

Mai szemmel nézve teljesen egyértelmű, hogy miként sodródott egyre lejjebb és lejjebb Rudolf, majd került bele abba a végtelen spirálba, amely végül a halálához vezetett.
Ha nem dördültek volna el azok a lövések Mayerlingben, Rudolfnak akkor sem maradt volna már sok ideje hátra az életből. Azzal a gőzerővel, ahogyan Ő rohant a vesztébe, nem volt már lehetőség a fékek behúzására.

Újra és újra elgondolkozom azon, hogy vajon miként lehetett ennyire vak és tehetetlen a császári család?
Kellett lennie egy pontnak, sőt, egy hosszabb időszaknak, amikor ennek az értelmes, nyitott és jólelkű embernek a tragédiáját meg lehetett volna akadályozni!
És itt nem is csak az utolsó, az 1888-as karácsonyra gondolok, amikor Rudolf szó szerint sírva az édesanyja karjaiba omlott, és őszinte testvéri szeretettel fordult Mária Valéria felé is.
Ez már csak az utolsó kétségbeesett segélykiáltás volt. (Amit sajnos nem hallottak meg.)
De a hosszú-hosszú út, amely eddig elvezetett...akkor hol volt a család?!:(

Fölmerül bennem, hogy ha az oly' gonosznak titulált Zsófia főhercegnő nem halálozik el 1872-ben, akkor Ő esetleg fel merte volna emelni a szavát, helyretenni a császári csemetét, és felhívni a figyelmet a fejedelmi család kötelességeire, a családtagokkal is, és nem csak az alatvalókkal szemben.

(A kép forrása: http://www.gvkik.hu/wiki/index.php5/Erzs%C3%A9bet_kir%C3%A1lyn%C3%A9)

És itt kell kiemelnem a Bécsi Udvar, és Sisi óriási tévedését is, akik Rudolf feleségét, Stefániát lenézték és megvetették, unalmas tevének tartották.

(A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stef%C3%A1nia_belga_kir%C3%A1lyi_hercegn%C5%91)

Stefánia vette a bátorságot, hogy az utolsó időben, amikor előre vetíthető volt a tragédia, felkeresse császári apósát és figyelmeztesse  Rudolf állapotának vészesen gyors romlására. Nem vették komolyan.:(

Egy bécsi prostituált, Mizzi Caspar, aki Rudolfnak szeretője, de egyben nagyon jó barátja is volt, szintén segíteni akart: a bécsi rendőrfőnököt kereste fel, és bejelentette, hogy Rudolf felkérte Őt, legyenek együtt öngyilkosok. Mitzi ennél jóval életrevalóbb volt, nemet mondott. De jelentette, hogy mire készül a trón örököse. Nem vették komolyan.:(

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mizzi_Kaspar#/media/File:Mizzi_Kaspar_3.jpg)

A Tragédia 1889. január 30-án a Bécsi Erdő mélyén, Mayerlingben bekövetkezett.

Én mégsem a korabeli sajtóhírekkel akarok foglalkozni.
Emlékezzünk most Rudolfra gyermekkori képei segítségével.
És gondoljunk pár percre arra, hogy itt még mindenre megvolt a lehetőség...




























2016. január 10., vasárnap

Folytatom a blogot!

Jó néhány évig hanyagoltam ennek a blognak a folytatását.
Ami nem jelenti azt, hogy ez idő alatt ne foglalkoztam volna Erzsébet királynéval. Ugyanúgy "bennem él", ugyanúgy "velem van" minden nap azóta is.
Most úgy döntöttem, folytatom az írást, és remélem, régi és új olvasók is rám találnak majd.:)

A régi betléri bejegyzésemhez kapcsolódva folytatom a blogolást, egy sajnos már befejeződött eseménysorozatról.



2015. június 4-től szeptember 30-ig időszaki kiállítást rendeztek Erzsébet tiszteletére a betléri Andrássy-kastélyban. Szlovákia történetében ez volt az első emlékkiállítás, amely Sisit helyezte a középpontba.
A tárlatot sajnos nem láttam, csak ismerősök, barátok élményein keresztül ismerhettem meg.

Valamint a MúzeumCafé című időszaki kiadvány 2015/4. száma közölte  Basics Batrix  írását erről a gyűjteményről és az egész betléri kastélymúzeum átalakításáról.


A Sisi személyéhez fűződő tárlat legtöbb darabja Magyarországról érkezett, zömében a Nemzeti Múzeum és a Gödöllői Királyi Kastély jóvoltából.
Természetesen szlovák tulajdonban lévő kincsek is bemutatásra kerültek, hogy minél sokrétűbb és teljesebb képet kapjunk Erzsébetről, valamint az Andrássy család és a Habsburgok viszonyáról.
Köztudomású, hogy Andrássy Gyula a '48-49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevőjeként emigrációba kényszerült, ahonnan csak 1857-ben térhetett haza a "szép akasztott" - ahogy a párizsi távolléte során emlegették a jóképű grófot.
Kiemelkedő szerepe volt Deák Ferenc mellett, és vele együttműködvén a Kiegyezés létrejöttében.

Személyét gyakran emlegetik együtt Erzsébet királynééval - joggal. Kölcsönösen tiszteletteljes, őszinte barátság és bizalom kötötte össze Őket, egészen a gróf 1890-ben bekövetkezett haláláig.






Az Andrássy Kastélyban 2015. június 4-én rendezett megnyitóról a a Rozsnyó-vidék oldala számolt be június 9-én.

Ide kattintva található a cikk, sok-sok fényképpel illusztrálva.





(A képekért köszönet az erzsebetszobor.eoldal.hu üzemeltetőjének.)

A betléri kastélyban (a Gödöllői Királyi Kastélyhoz hasonlóan) Sisi hasonmást választottak, aki az Andrássy Gyula által Ferenc József számára készíttetett trónszéken ülve fogadta az audienciára érkező látogatókat.



A szlovák hasonmás: Erika Došeková


A magyar hasonmás: Szabó Dóra


(Kép forrása: www.bumm.sk)


Őszintén sajnálom, hogy lemaradtam erről a tárlatról, de kárpótoljuk magunkat egy kis youtube videóval, amelyet a Kastélyról készített Vincze Péter Antal.