2016. február 13., szombat

Hogyan is kezdődött?

Hogyan is kezdődött ez a kapcsolat, amely Sisihez fűz immár több, mint két évtizede?
Egy kis visszaemlékezés következik.

Természetesen én is a Romy Schneider trilógiával kezdtem, úgy 1990-91 táján, Karácsonykor.:)
Mint azt jól tudjuk, nincs Karácsony Sisi nélkül.:) Nem telik el úgy ez az időszak, hogy valamelyik tévécsatorna (vagy akár több is) műsorára ne tűzné. A 3 napos ünnep ehhez egyenesen kínálja magát: 24-25-26. napjain általában ezt vetítik az esti órákban.
És ahogy tapasztalataimból látom, nem csak Mi, Sisi őrültek, hanem a többiek is szívesen nézik újra és újra ezt a szirupos, rózsaszín, ámde nagyon aranyos és kedves sorozatot.

Engem is megbabonázott, amikor először láttam.
Nem tudtam én semmit Sisiről, az életéről, a sorsáról. A Habsburgokról is csak annyit, amennyit az iskolában kötelezően meg kellett tanulni.
Ferenc József egyszerűen a szabadságharcunkat leverő gonosz abszolutista volt a szememben, emberként sohasem gondoltam rá. (Ez a furcsa kettősség egyébként mindmáig megmaradt bennem: kedvelem F.J.-et, mint Sisi férjét, az év nagy részében. Március 15. és október 6. azonban olyan napok, amikor nem bírom megtagadni önmagamat, származásomat, neveltetésemet - és ki nem állhatom Őt. Érdekes egy érzés, de ez van, bennem így működik.
De az esztendő többi szakában sem fordulhatna elő, hogy a Kapucinusok Kriptájában tett látogatásomkor Neki virágot vagy bármi más emléket vigyek. Sisinek igen, F.J. e szempontból szóba sem jöhet. Belső hang ez, követem.)

Sisi koporsója
 



Ferenc József koporsója



Tehát Romy. Gyönyörű volt, izgalmas, lenyűgöző az egész sztori, és a képi megvalósítás is.
A harmadik, utolsó résznél azonban elszégyelltem magam, hogy mennyire sekélyes is a történeti tudásom, hogy itt ülünk a családdal, körmünket lerágva, hogy vajon meghal-e Sisi tüdőbajban?:(
Előkaptam hát a nagylexikont, hogy efelől nyugodtak lehessünk.
Na, nem mint ha a genfi merénylet barátságos vég lett volna, ám de mégiscsak eltelt közben párszor tíz esztendő...




Ha már így belelendültem a kutatásba :) elmentem a helyi könyvtárba is, és könyvet kértem a könyvtárostól Sisiről. Nagyon jól emlékszem a reakcióra (szakmai ártalom): megnézte a tárgyszókatalógust, - majd úgy kellett meggyőznöm, hogy némelyik Erzsébet nem ez az Erzsébet... Mai eszemmel, könyvtárosként megdöbbent a sztori (akkor csak megérzés volt, hogy valami nem oké), mert tudom, hogy miként készülnek a tárgyszavak, a könyv tartalmi feltárásakor. Hát valóban nehéz összekeverni az uralkodónékat. Sebaj.

Az egyik választás viszont telitalálat volt: Brigitte Hamann: Erzsébet királyné c.műve.
Mit mondjak, az első fejezetek sokkolóak voltak a Romy film után: hol az édes-bájos-aranytündér Sisike, aki mindenkit szeret (és viszont), és csodaszép házasságban éldegél férjével??
Mi az, hogy nem volt jó anya??
Mi az, hogy magára hagyta a családját??
Lovagolni járt vagyonokért, miközben a Birodalom egyes rétegei szó szerint éheztek??
Nem foglalkozott a fiával, nem vette észre a közelgő tragédiát??
Nem kedvelte a csúnya vagy kövér embereket - magyarán előítélettel bánt mindenkivel/bárkivel??
Fittyet hányt a kötelességeire, mindent hátrahagyva csak utazgatott, ha kedve úgy diktálta??
Hát ki volt ez az önző perszóna?

Sok ilyen kérdés kavargott bennem.
És mégis: a könyvből megismert Erzsébet százszor közelebb került hozzám nagyon rövid időn belül, mint a filmvásznon látott karakter.
Egy esendő, nagyon mély érzésű és bonyolult lelkivilágú nő képe bontakozott ki előttem.
Hogy esetleg nem volt teljesen normális? Badarság, agyi szervi baja biztosan nem volt.
Az pedig, hogy amiként viselkedett (ahogy az érzései diktálták), netán "nem normális" volt a maga korában? Annál inkább szimpatikus lett.:) Én sem vagyok teljesen normális ebből a szempontból, és a barátaim sem.
Ismerek néhány embert, akiket jómagam a normálisak közé sorolok. Hej, de nem tudok mit kezdeni Velük, és ki nem állhatom, ha a közelembe jönnek.

Erzsébet tehát a maga valóságában megfogott! 

És a Varázslat csak folytatódott, amikor 1992-ben megrendezésre került a Nemzeti Múzeumban egy róla szóló óriási kiállítás, Erzsébet, a magyarok királynéja címmel. F. Dózsa Katalin, az időszaki kiállítás fő rendezője olyan anyagot vonultatott fel, amelyet nagyon sokan azóta sem feledünk. Rengeteg képet, festményt, ruhát ott láttam először Sisiről.
Egy rendkívüli gonddal összeállított, csodálatos tárlat volt ez, amely előbb az Osztrák Kultúra Múzeumában volt megtekinthető. Íme az ottani katalógus borítója:

(saját fénykép)


Valamint a hazai kiállítás borítója:
(Kép forrása: http://muzeumantikvarium.hu/item/erzsebet,-a-magyarok-kiralyneja---kiallitas-a--magyar-nemzeti-muzeumban)


 F. Dózsa Katalin, akitől rengeteget tanultam Erzsébet királynéról

Videó anyagokat a kiállításról és annak szervezéséről F. Dózsa Katalin művészettörténész honlapján találhattok:

http://fdk.hu/kiallitasok/1992-2/erzsebet-a-magyarok-kiralyneja/


Megismerkedhettem azoknak a történészeknek a munkáival,  akik Magyarországon az Ő történetével foglalkoznak. (pl. Gerő András, Katona Tamás)

És az azóta eltelt évek során kiderült, mennyi, de mennyi kutatható terület van e témában, mind a mai napig!
Egyszer egy ismerősöm azt mondta, Sisi már meghalt, semmi újat nem lehet megtudni Róla...
Ilyet csak az a tájékozatlan ember mond, aki olvasott egy könyvet valamilyen témában, sőt, netán egyenesen kettőt - és onnantól kezdve szakértőnek vallja magát.
Ezzel szemben elárulom, hogy ennyi év alatt én a Sisi kultuszt rengeteg megközelítésből láttam már, nagyon sok ember által: van, aki a szobrait és emlékhelyeit kutatja. Van, aki bejárja nyomában a világot. Másvalaki ruhákat tervez Sisi stílusában, amelyek ma is hordhatóak. Megint más barbie babákra méretezve készíti el ezeket a viseleteket. És van, aki  Sisi eredeti méreteit figyelembe véve mutatja be a ruhaköltemények másolatait.
Aztán ott van a Gödöllői Kastély királynéja, Szabó Dóra, aki pedig egész lényével megjeleníti számunkra Sisit.



Surányi Linda, a divatverseny közönségdíjasának alkotása
(Kép forrása: http://www.burda.hu/sisi+es+diana+divatverseny)



Szabó Dóra, a Kastély királynéja, Czédly Mónika ruhakölteményében
(Kép forrása: http://empress-sisi.blogspot.hu/2010/06/magyar-sisi-hungarian-sisi.html)


Van, aki könyveket ír róla, eddig feltáratlan és kiadatlan dokumentumok átvizsgálása után.

A versei lefordítása és elemzése szintén egy csodálatos emlékezési forma, mint Mészöly Dezső kis kötete:



Ugye, hogy mennyi kutatni való terület? Mennyi érdekesség, mennyi szál, ami mind egy személyhez kötődik, illetve általa az Ő közvetlen környezetéhez és az osztrák-magyar történelemhez is? És ez még korántsem a teljes paletta.

Végkövetkeztetésem: Sisi megunhatatlan!:)